Old Town - avagy város a múltban

Előbb érdekel egy város múltja, mint a jelene. Különösen azt szeretem, ha tetten érhető a múlt a jelenben. Ezek a képek Zalaegerszegen készültek 2017 novemberében, de akár készülhettek volna 1972-ben is. Akár. De nem akkor készültek, mert akkor még nem fotóztam, csak a környéken tekeregve, fiatal suttyó koromban szívtam magamba a lepukkadt házak kéményéből az utcákat ellepő füst illatát. Ma is élénken érzem s keresem. Ez nekem a régi Zalaegerszeg. Ma is Zalaegerszeg az ami akkor volt. A régi város.

Háromszázhatvan fokban

Zalaegerszeg, Kazinczy tér, városközpont

Ami elöttem van és ami mögöttem láthatatlanul...

mindez egy képen, egy síkban kiterítve, kissé furcsán hat első látásra. Percekig kell nézni a képet, mire agyam összerakja, mit is látok.. hol van az arra és merre van az amiről azt gondoltam tudom hol vagyok... mit látok...

Most már nincs más hátra, mint előre, és hozzá kell szokni a gondolathoz...

ha akarom, mindent látok...

Zalaegerszeg, Kosztolányi tér a Hevesi Sándor Színházzal

Farsang, a tél temetése

Három helyszín, három módja a tél temetésének.
Népszokás, amit egész Európában ismernek, hisz az embereknek ilyenkor már tele van a "hócipőjük" a téllel, nem csoda, hogy február végén mindenféle jelmezbe bújva űzik el a telet, illetve ünneplik a tavasz kezdetét...
Mohács, Venezia, Pacsa. Azonos a téma, de különböző időben készült képek.
Sajnos a Riói karnevált még nem sikerült levadásznom, de egyszer talán sikerül...

Mohácson busójárás van ilyenkor 

Olaszországban,
Veneziában álarcos karneválon
ünnepel fél Európa

Pacsán álarcos felvonulás és bábu
égetéssel űzik a telet

BÚÉK 2017! - Happy New Year!

Zalaegerszeg, Hungary 01.01.2017

Szóval Boldog Új Évet!
Évek óta készültem erre a felvételre, de mindig volt valami fontosabb ennél...

Ha ügyeletes voltam szilveszterkor, akkor a Dísz téren dolgoztam és az ottani történéseket fotóztam.
Ha nem voltam ügyeletes, akkor inkább a családdal töltöttem az időt a téren, szájtátva bámúlva, gyönyörködtem a tűzijáték látványában.

Az idén ügyeletes voltam, de kis szervezéssel előkészítettem a dolgot. Napokkal korábban leszerveztem, hogy a háztetőn dolgozhassak. (Vizslaparki tíz emeletes) Aztán azt is megoldottam, hogy a lapnak szükséges fotót már időben elkészíthessem.
Az időjárás is szerencséssen alalkult. Annyi pára volt csak a levegőben, ami a lámpák fényének hangsúlyozásához éppen kellett.

Így aztán nyugodtan vártam a pukkokat fent a tetőn.
Ilyen távolságból és ilyen totál városfotónál - fontos volt számomra, hogy a város jelképes épületei szerepeljenek a képen, mint a Zsinagóga, Mária Magdolna Templom - a kisebb rakéták mit sem számítanak. Arra voltak jók számomra, hogy belőttem a gépem, kitapasztaltam, hogy hány másodperces expo az éppen legmegfelelőbb. És vártam a tűzijáték végét, az igazi nagy durranásokat.